Eredeti cikk:  Anamorphic DVD's & Aspect Ratios by Nicky Page

4:3, 16:9, Anamorphic, Widescreen, CinemaScope, Panavison, Pan & Scan, Letterbox - valószínűleg már mindenki találkozott ezekkel a kifejezésekkel, de nem biztos, hogy azt is tudja, mit jelentenek. A mozikban a kép arányai az alábbi képhez hasonlóak.

De ugyanaz a film videokazettán a következőképpen néz ki.

Vagyis a kép elég nagy része le lett vágva. A TV-k egészen a közelmúltig nem tudtak szélesvásznú képet megjeleníteni, ezért a filmipar számos módszert dolgozott ki a szélesvásznú filmek TV-n történő megjelenítésére.

LETTERBOXING

Az alábbi képen a vörös keret jelzi a TV képernyőjének a körvonalát. A Letterboxing tecika segítségével a szélesvásznú képet belezsugorítják a TV képernyőjébe, alul és fölül pedig fekete csíkokat adnak hozzá.

PAN & SCAN

Ezzel a módszerrel a filmet a mozikópiáról másolják át úgy, hogy a szélesvásznú képen a TV-képernyő arányainak megfelelő részt másolják, aminek a helye a szélesvásznú képen belül változhat (ált. jobbra-balra, innen a módszer neve is: PAN&SCAN, azaz csúsztatás és ellenőrzés). A legtöbb régi film videováltozata ezzel a módszerrel készült, azaz ezeknek a képéből is jelentős részek vesztek el. Az alábbi képen a vörös négyzet jelzi az éppen mentett kép helyzetét.

ANAMORF KÉP

Az anamorf képfelvétel a DVD-k fejlődése során lett kifejlesztve. Lényege, hogy a filmet teljes méretben és felbontással veszik fel, így a kép szó szerint nyomott lesz, ellenben egyetlen részlet sem vész el. Teljes felbontásban csak a legújabb, szélesvásznú TV-k képesek megjeleníteni az ilyen filmeket, amikoris a DVD-lejátszó feszíti ki a képet, megszüntetve a nyomottságot. Az anamorf technika ezzel a teljes felbontást ki tudja használni. Ha nem szélesvásznú TV-n nézzük az ilyen felvételt, akkoris a teljes képet látjuk a Letterboxing technika segítségével.

Ha ilyen DVD-t rippelünk a merevlemezre, akkor annak a képe valószínűleg a rippelés után is nyomott lesz. Ez nem rippelési hiba, csupán a számítógép nem volt képes visszaállítani a helyes képarányokat, mint a DVD-lejátszó. Ilyenkor a képet ajánlott átméretezni. A fenti kép 720*576 PAL (a standard PAL DVD-k felbontása), amit a lejátszás során a DVD-lejátszó pl. 852*480-ra módosít.

Ha az általunk keresett film DVD-változata nem szélesvásznú, esetleg megéri várni a megvételével, mert esetleg egy későbbi kiadás már az lesz (az briteknél úgy látszik ez így megy...). Így nem kell ugyanazt a filmet kétszer megvenni, hiszen abból csupán a filmipar profitál.

KÉPARÁNYOK

A DVD-k borítóján sokszor látható a következőhöz hasonló felirat: Anamorphic Widescreen 16:9 2.35:1, és vannak olyanok, akiknek ez nem mond semmit, noha igen egyszerű dologról van szó. Olyan, mint amikor az ember koktélt kever, és négy rész vodka mellé három rész szódát ad. Teljesen mindegy, hogy négy centnyi vodkáról és három centnyi szódáról, avagy négy liter vodkáról és három liter szódáról van szó, az arány akkor is ugyanakkora lesz.

A képméret arányai hasonlóan működnek. Egy hagyományos TV képe valószínűleg 4:3, azaz 4 rész vízszintesen, három függőlegesen. Ezen a módon azonban kissé körülményes a kép arányait megadni, ezért született egy alternatív megoldás, ahol a szélességet és a magasságot hasonlítják össze. Az alábbi képen pl. a kép aránya 1.33:1. Az 1 megadható bármilyen mértékegységben. Ha pl. az alábbi példán a kép 1 m magas, akkor a szélessége 1.33 m.

Ezért van az, hogy ez utóbbi rendszert, azaz a kép méretének arányait adják meg a DVD-k borítóin. Teljesen mindegy, hogy milyen egységben számolunk, lehet mm, cm, pixel, vagy akármi. A lényeg, hogy bármiben is számolunk, a kép mindig tökéletes, torzításmentes lesz. A 4:3 filmek arányai lehetnek 1.25:1, 1.36:1, de DVD-n általában az 1.25:1 a használatos.

A másik gyakran használt méretarány a 16:9. Ez már szélesvásznú.

A 16:9 filmek méretarányaira számos változat létezik. A legáltalánosabbak az 1.85:1 (Amerika), 1.66:1 (Európa), 1.77:1 (Nagy Britannia) és az egész világon elterjedt CinemaScope, ami 2.35:1, és amit olykor Panavision-nek vagy egyszerűen csak Widescreen-nek hívnak. Természetesen hiba lenne azt gondolni, hogy a fenti képarányok közül pl. az 1.77:1 csak Nagy Britanniában, az 1.85:1 pedig csak Amerikában használatos, mert a filmstúdiók mindig azt használják, amelyik az adott körülmények között a legmegfelelőbb.